Testvérvárosaink
Gradisca d´ Isonzo | Várhosszúrét | Glogow Malopolski | Gernyeszeg
Gradisca d´ Isonzo
A város az Isonzo folyó jobb partján található, a San Michele hegy közelében, amely az első világháború idején heves csaták színhelye volt. A város területe körülbelül 10 km2, lakossága 6700 fő, mely az utóbbi időben lassú növekedést mutat.
A város szépségét növeli a rendkívül nagy zöld terület (minden második emberre jut egy fa). Igen kedvező a földrajzi fekvése, 12 km-re van Goriziától, 30 km-re Gradotól (a tengertől) és Udinétől, 40 km-re Trieszttől. A szlovén határ mintegy 12 km-re, az osztrák 100 km-re van a településtől.
Gradisca d'Isonzo elsősorban egy turisztikai, kulturális és kereskedelmi központ szerepét tölti be. Sokak által látogatott város. Ismeretségét annak köszönheti, hogy évről évre ismétlődő ünnepségsorozatok színhelye.
Ez a város komoly történelmi gyökerekkel rendelkezik. Létezését már a X., XI. századi dokumentumok is bizonyítják. A XV. sz. vége felé a Velencei köztársaság egy erődöt épített itt, így stratégiai fontosságú hellyé vált. 1511-ig velencei "intézők" irányítják, ekkor császári kézbe kerül.
1647-ben a város a cseh származású Eggenberg hercegek birtokába kerül, s önálló állam lesz, saját törvényekkel, rendeletekkel és pénzzel. 1717-ben a város és környéke újra az osztrák uralkodóházautonómiával rendelkezó területe lesz. 1797 márciusában Napoleon elfoglalja Gradiscat, de április végére az osztrákok kiűzik a franciákat. De a legtragikusabb szerepet mégis századunk elején játszotta a környék. Az első világháború idején Gradisca közvetlen közelről ismeri meg a háború drámáját, 1915-ben az első vonalba kerül. Ezt a szomorú emléket őrzi többek között a közelben található osztrák-magyar katonai temető. A háború után a város Olaszország részévé válik.
Gradisca me egy nyugodt város, melynek lakói büszkék multjukra, hagyományaikra, s ezekből merítenek erőt az előttük álló feladatokra.
Várhosszúrét
Csodálatos fekvésű, felvidéki település. A szlovák-magyar határtól pár kilóméterre, Krasna Horska büszke vára mellett egy völgyben fekszik. Híres búcsújáró hely, csörgedező patakokkal, csepkőbarlangal. Igazi túristaparadicsom.
Krasznahorka (Krásna Hôrka) határán alapult a XIV.században. Az első írásos említés 1338-ból való, a XVI. század közepéig Bebekek tulajdona volt, utána az Andrássyakhoz került. A XVII. század végéig a lakosság juhászattal, szénégetéssel és fuvarozással foglalkozott. 1773-ban 43 település, /5 elhagyott/ és 4 zsellér volt a faluba.
Szent Juraj temploma /kat./, barokk eredetű, 1754-ben épült, 1782-ben felújítva. A XX. század elején teljesen átalakítva a régi barokk építmények szellemében, gótikus elemekkel gazdagítva. Kéttornyos egyhajós templom poligonális presbitériummal. A tornyokon gúla tetők vannak háromszögű pajzsokkal. A berendezés az átépítés idejéből való, pszeudogótikus stílusban.
Nemmesze a községtől a Szilicei fennsík északi oldalán található a Krasznahorkai barlang tágas folyosókal, 1 km hosszú földalati folyóval, karszt díszletű termekkel és tavacskával, de a legérdekeseb a 32,7m magas és 14m széles stalagmit, a világ legnagyobb álló csepköve.
A 700 lelkes településen van néhány szlovák család is, de békében élnek a többséggel. Az iskolában magyar nyelven tanítanak és természetesen mindenütt magyarul beszélnek. Hosszúrét, ahogy a helyiek nevezik, büszkén őrzi múltját, magyarságát. 1994-ben szép emlékművet emelt annak a félszáz magyar katonának, akik a templom kertjébenpihenik örök álmukat. Van köztük egy ibrányi is, Nagy Ferenc, a Megyei Levéltár igazgatójának édesapja. Az ő tragikus sorsa kapcsolja össze Ibrányt és Várhosszúrétet.
Berencsi Béla polgármester úr 1995-ben nemes gesztussal testvérvárosi kapcsolat kiépítését kezdeményezte Soltész Sándor várhosszúréti polgármesternél.
Az eltelt csaknem 10 év alatt mind a gazdasági, a kulturális és a turisztikai kapcsolatok is erősödtek a két település között.
Glogow Malopolski
Hamarosan!
Gernyeszeg
Neve egy 1319-es oklevélben szerepelt először Knezeg alakban.A település református temploma a XV. század közepén épült.
A szentély mögött egy kis barokk kori építmény található, melynek pincéje kriptaként szolgált. Ide temették el Teleki Mihály kancellárt (1690) és feleségét.
Térkép
Ibrány testvérvárosai nagyobb térképen való megjelenítése
